Keresztes Csaba
Az igazán fiatalok ma már nem is emlékezhetnek arra, hogy létezett Sóskúton egy impozáns, több emeletes épület, a Magtár. (A jelenlegi Millenniumi Park helyén állt.)
Mint neve is mutatja, az összegyűjtött mezőgazdasági termények tárolására szolgált. Építésének pontos ideje nem ismert, valamikor a 19. század elején-közepén alkothatták. Öt szintjét kőből és téglából készítették, falait – használatának időszakában – fehérre meszelték. A 20. század második felében már használaton kívül volt, és az 1970-es évek végére kimondottan rossz állapotba került.
A Magtár valamikor a 20. század közepén (archivált fotó)
A Magtár 1982-ben, előtte az ún. mázsaház látható (fotó: Varga Béla)
A Magtár több ismeretlen története közül egyet sikerült felfedni. A véletlen vezetett a műszaki és építészeti folyóiratokban a Magtárról közreadott cikkekhez, valamint egy neves tervezőhöz, Rainer Péterhez. (A családnév ellenére nincs rokoni kapcsolatban sóskútiakkal.)
Rainer Péter műemlékes építész 1982 késő nyarán lakáskeresési céllal tett látogatást Sóskúton és egyből megragadta az épület nagyszerűsége, annak kiégett és omladékony állapota ellenére.
A kiégett Magtár belseje (fotó: Varga Béla)
Sóskúton minderről azt is megtudták, hogy a hatalmas épületet fel akarják robbantatni. A tanácselnök pedig, látva az érdeklődésüket, kijelentette: bértelekként megvehetik, mintha nem állna ott semmi.
Rainer Pétert nem hagyta nyugodni a dolog, felmérte az épületet, alapot is ásott. Sőt: kivitte volt tanárát, akitől grátisz statikai szakvéleményt kapott. Ezt követően konkrét terveket is készített a hasznosításra.
A Magtár újrahasznosítási tervei (tervező: Rainer Péter)
Milyen lett volna az átalakítás utáni állapot? Művészházaspároknak készült volna négy lakás, azokkal együtt négy műterem, négy műhely, valamint egy közös garázs és egy többfunkciós közösségi tér létesült volna. „Négy művészházaspár alkotó- és lakóközösségének teremtene ideális otthont a sóskúti leégett öreg magtárromból újjáalakított épület, amely gyönyörű környezetben, zöldterület közepén emelkedik.”
A felhasználási terv elnyerte a Magyar Építőművészet című folyóirat szerkesztőségének tetszését is, és az 1984. évi pályázatukhoz kapcsolódóan közlésre érdemesnek tartották (a budapesti Lékai János téri piac terveivel együtt), és így jellemezték: „A műterem lakóházat egy régi gabonatároló átalakításával tervezte meg a pályázó. A téma aktuális, hiszen az ország számos részén található még elhanyagolt állapotban levő magtár, melynek egyik lehetséges hasznosítási módjára tett javaslatot a pályázó. A pályázat feldolgozási módja megnyerő, az építészeti megoldás részletei azonban nem teljesen kiérleltek.” (Ez utóbbi érthető: tanulmánytervről van szó.)
A tervező a leközölt terveket a sóskúti tanácselnöknek is megküldte. „Eredmény: felhívott, megkérdezte, hogy mi épül Sóskúton? Mondtam semmi, de ez épülhetne. Később elkérte a statikus szakvéleményt, indok, hogy sportházat szeretnének kialakítani a magtárból. Elküldtem és megírtam, szíves-örömest megtervezném.” Erre már nem érkezett válasz.
„Megpróbáltam művész házaspárokat toborozni, de akinek nem volt lakása, háza, annak pénze sem volt rá, így nem tudtuk megvenni. (Vajh, mit ér a szellemi tőke?)” – írta később Rainer Péter.
A tervet kiérlelni, továbbfejleszteni és tartalékkal is rendelkező családokat toborozni nem maradt elég idő.
A község vezetése sem várhatott a bizonytalanra, és végül más felhasználási módot sem tudtak (ki)találni. Ráadásul időközben közvetlenül mellette felépült az új iskola, megnőtt a gyerekforgalom. (Iskolai funkcióra sem találtak vagy kerestek módot.)
Az épület sorsa 1987-ben teljesedett be: robbantással omlasztották össze, és szállították el a törmelékként. A fényképeken és a tervrajzokon kívül nyoma sem maradt.
Rainer Péter amikor megtudta a Magtár pusztulását, így rögzítette: „Mementó: tavaly ottjártamkor [1994] az elpusztított magtár hűlt helyének látványa fogadott, a gyom még nem verte fel a helyet. Elkeseredésemben és tehetetlenségemben majdnem sírva fakadtam. Mostanra nyilván jótékony, vastag hótakaró borítja a tájat, az arra járó idegen az épületről, a történtekről mit sem tud.”
Ezúton is köszönöm Rainer Péter kedvességét, engedélyét, írásbeli közléseit és a fényképeket!
© Szerzői jogok fenntartva!
(Rainer Péterről, aki azt is írta nekem, hogy „Nem mellékesen gyönyörű a sóskúti táj és a környéke!”, egy cikk: http://ter-y-to.blogspot.com/2017/02/muemlekek-lapaton-es-beimadkozott.html (Letöltés ideje: 2022. 01. 29.))
Műleírás (Rainer Péter)
