Ezen cikkünkben kisebb kiruccanást
teszek az épített örökségünk bemutatásától egy másik, ez esetben ültetett
örökségünkhöz. Egyben arra is kérem a lentebb leírt munkában részt vevő
olvasókat, hogy nyugodtan mondják el, pontosabban írják le akkori élményeiket. Ha valakinek korabeli fényképe(ek) is rendelkezésre áll(ná)nak, az még örvendetesebb lenne.
A Sóskút és Érd közötti, fennsík jellegű tájsáv az eleve köves jellegű talaj és a jelentős eróziós hatások miatt fátlan, kopár terület volt. Korábban csak juhok legeltetésére lehetett használni. A járási Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) vezetősége az 1960-as és az 1970-es évtizedek fordulóján határozta el, hogy az alig valamire alkalmas területet befásítja: tíz év alatt ezer hektárnyi fát (tizenhat-tizennyolc millió fenyő- és tölgycsemetét) kívántak telepíteni. 1970 márciusában – ahogy akkoriban mondták: „forradalmi ifjúsági napok” keretében – jelentették be a nagy műveletet, számos előkelőség jelenlétében. Megjelent a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszterhelyettese, a KISZ Központi Bizottságának titkára, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a járási pártbizottság első titkára, illetve ott voltak a Fővárosi Tanács és a környező gazdaságok, üzemek képviselői is. Az első facsemetéket egy helikopter hozta el, és a kis növényeket a bejelentési ünnepség résztvevői ültették el a „barátság-liget” első fáiként.
A facsemetéket szállító helikopter
Az ötlet Mészöly Győző (1922–1991) erdőmérnöktől származik, a munkát pedig Németh János (1946–2003) erdész, neves agancsfaragó művész irányította. (Erre az adatra a forrás: Zalavári Sándor: Hely-és dűlőnevek Sóskúton
http://helyekestortenetek.blogspot.com/2015/04/hely-es-dulonevek-soskuton.html, letöltés ideje: 2021. 12. 16.)
Bár a lényegi ültetési munkába kiskatonákat is bevontak, a legnagyobb részt a helyi fiatalságnak szánták – hiszen a program felett a járási KISZ vállalta a védnökséget. Április 12-én pedig – vasárnap – az egész budai járás fiatalságát kivezényelték ültetni. A megyei lap munkatársa beszámolójában kiemelte a gyerekek lelkiismeretes munkáját, és hogy e „kommunista vasárnapon” 350 ifjú 16 hektárnyi területet fásított be. Ma már nehezen kideríthetően, hogy mennyire őszinte lelkesedéssel.
A jelen sorok szerzőjének mondta az egyik korabeli résztvevő: minden felsősnek kötelező volt a részvétel, és a traktorok ásta árok mentén haladva plántálták el a kis csemetéket.
Április végére az egész terület 80 százalékát ültették be, a legjobb iskolákat megjutalmazták (a biatorbágyi ezer forintot kapott, a sóskúti 500-at). Ezt követően a Törökbálinti Állami Gazdaság vette át az „erdő” feletti gondozási jogot, de a területet társadalmi munkacsoportok kezelésébe akarták adni, munkaszerződések által, az ápolási munkákra éppúgy, mint az újabb ültetésekre.
Forrás: https://www.legiregeszet.com/magyar/galeria/pax/164/1/6/6/1/1
Az erdősítés a következő években is folytatódott. Sőt! Új ötletük is támadt a fásítóknak: facsemetékből, latin nyelven formálták meg a „béke” szót a sóskúti domboldalon. A máig messziről látható PAX betűk mindegyikének magassága 160 méter, talpvastagsága 10 méter volt.
A PAX-erdő sokáig hirdette a béke nemzetközi szavát, bár az utolsó évtizedekben erősen elbokrosodott, illetve sok fája kiszáradt.
https://www.google.hu/maps/@47.3975866,18.8530436,916m/data=!3m1!1e3
©Keresztes Csaba
(A jelen írás adatainak átvétele lehetséges, azonban csak a szerző és az első kiadás helyének megjelölésével. Különösképpen vonatkozik ez a Sóskúti Híradóban közölni kívánt cikkekre.)
