Az 1960-as évek végén komoly feszültséget keltett, hogy Sóskút, a járás többi településéhez képest, kevesebb támogatásban, állami juttatásban részesül. A járási vezetőség azonban minden kezdeményezést elhárított azzal az indokkal, hogy a közös forrásokból mindenkinek nem tudnak juttatni, és a „sürgősségi és fontossági sorrend” alapján döntenek az új beruházásokról.
Pedig Sóskút igencsak szűkölködött az infrastrukturális ellátottság terén: rossz utak, vízvezeték és közvilágítás hiánya, egyre romló állapotú iskola, művelődési intézmény hiánya stb. A korabeli, a Fő utca 3. szám alatt működő óvoda épülete is alkalmatlan volt a feladat ellátására.
A község vezetése úgy gondolta, hogy bár az iskola és az óvoda dolga lenne a legfontosabb, ezekre pénz nincs, és hosszabb ideig állami támogatás sem várható. Csak a többnyire klubkönyvtárnak nevezett művelődési intézmény felépítését tartották reálisnak, erre összpontosítottak minden figyelmet és pénzügyi forrást. (Az óvoda felől érkező óvatos kísérletet, hogy a „klubház” helyett egy új óvoda megépítése kerüljön az első helyre, a község vezetése annak „horribilis” építési költsége miatt félresöpörte.)
Az akkor működő óvoda régi, szűkös férőhellyel rendelkező, rossz beosztású és hideg épület volt. Az 1950-es évek elejétől folyamatosan felhívták a figyelmet a tarthatatlan helyzetre, ám eredmény nélkül. A helyzet természetesen az évek múltával sem javult, és 1968-ban az óvoda vezetője már felszólalt, hogy az épület annyi korszerűtlen és elavult, hogy „abban lehetetlenség gyermekeket nevelni. Ehhez járul az a tény is, hogy már most sem képesek a három éves kort betöltött óvodáskorú gyermekeket felvenni. Mi történik vajjon akkor, ha fel kell venni a két és fél éveseket is?” (A kormányzat ekkoriban az óvodai felvételi korhatár csökkentését tervezgette.)
Csoportkép a régi óvoda udvaráról (1964 körül)
Az ekkor 50 éve óvodának használt épület viszonyai valóban „középkoriak” voltak: tiszta ívóvizű kúttal nem rendelkezett, mindezért 200–300 métert kellett menni, holott az iskolát is ellátó konyhát itt üzemeltették (sőt, az ámbitust alakították át konyhának!). A mellékhelyiségek az udvaron voltak elhelyezve, még kis dologgal is oda kellett menni, télen a meleg szobából ki a hidegre. Egyébként az udvar maga is szűk volt, alig fértek el a gyerekek játék közben.
A művelődési ház megépítése után évek teltek el, mire döntés születhetett a következő beruházásról. Mivel egy iskolaépület elkészítése sokkal nagyobb volumenű feladatnak mutatkozott, mint az óvodáé, ezért az utóbbira esett a választás. Pénz viszont erre sem volt elegendő. Becsült felépítési költségének csak a harmada-fele állt rendelkezésre. Radásul kisebb vitát gerjesztett az, hogy a száz személyes óvodát nem a falu központi részén kívánták felépíteni, hanem egy akkor periférikusnak számító – bár további fejlesztésre kijelölt – területen.
Végül 1976 elején született meg a döntés: mindenáron óvodát építenek! Bíztak a sóskútiak összefogásában, valamint az időközben beérkező állami segítségben, amelyre végül komoly ígéret érkezett: a kormányzat a társadalmi munkával megsegített beruházásra támogatásban akarta részesíteni.
1976 áprilisában vágtak bele az építési munkálatokba, úgy, hogy a költségek csökkentését széles körű társadalmi munka igénybevételére alapozták. Az óvónők mellett a társadalmi szervezetek (főleg a Hazafias Népfront) személyes agitációval mozgatta meg az embereket, s ennek eredményeképpen valóban sokan „ajánlották fel” idejüket, és jöttek el a fizikai munkában térítés nélkül segíteni. (E sorok írójának édesapja is ingyen dolgozott az épületen, mint kőfaragó szakember.)
A tárnoki Egyetértés Mgtsz is csak azzal a feltétellel vállalta az építőipari munkálatokat, hogy bármilyen munkaerő-probléma esetén a község segíti ki szakemberrel. (Jellemző a korabeli viszonyokra, hogy a környékbeli építkezéseket egyetlen termelőszövetkezeti brigád végezte, s amíg az egyiket be nem fejezték, más megrendeléshez nem kezdtek hozzá. A sóskúti óvoda építése miatt kellett a tárnoki gyermekorvosi szolgálati lakás építését elhalasztani.) Emellett a falu vállalta a kitűzést, az alapozást, a födémelemek elhelyezését, sőt a vasbetonkoszorú elkészítését is. A falazóblokkokat (a sóskúti építési követ) a kőbánya dolgozói termelték ki szintén társadalmi munkában, a különféle fuvarozási munkákat is a helybeli vállalatok végezték.
Az építkezés befejezését november 7-re (akkori állami ünnepnapra) tűzték ki. Bár pár hónap alatt tető alá került az épület, és októberben már a belső munkálatok folytak, a befejezés csúszott. Végül 1977. március 15-én adták át az épületet hivatalosan a rendeltetésének. Minden funkcióját 1978-tól tudta ellátni.
Az összesen 6, 5 millió forintba kerülő beruházásból 3 millió forintot álltak az állami és tanácsi szervek (ebbe beleszámítva község összegyűjtögetett pénzét is), és 3,5 millió forint értékben végeztek a helyiek közösségi munkát. (Összehasonlításul: egy, teljes munkaidőben alkalmazásban álló dolgozó havi bruttó átlagkeresete 3100 forint volt 1976-ban.)
Az építkezés vége felé egy országos jellegű sajtótájékoztatót is szerveztek Sóskútra. Fő oka, hogy itt az országos átlagnál is többet tett a lakosság a település fejlesztéséért, és e társadalmi összefogást a rendszer elismerésre méltónak találta. A megyei tanács elnökén kívül megjelent a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, illetve a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese is. Hangsúlyozták, hogy „olyan országos jelentőségű kérdésről volt szó, amelyhez ez a 3200 lakosú, közös tanácsú kisközség igen szemléltető példával, tehát élő háttérrel szolgált. […] Így született meg Sóskúton a főváros bármelyik kerületébe is beillő, gyönyörű 100 személyes új óvoda.”
Újságtudósítás és kép az átadási sajtótájékoztatóról
Valóban, az óvoda az akkori kor követelményeinek megfelelt, viszonylag modernnek tekinthető épületként szolgálta – és felújított, bővített változatában ma is szolgálja – a népes gyereksereg nevelését.
Sóskút, 2023. június 12.
© Keresztes Csaba (Keresztes Csaba: A gazdag falu? Sóskút infrastrukturális fejlődése 1970 és 1990 között. In: Horváth Gergely Krisztián (szerk.) Ellenszélben: Településpolitika és a falvak a kommunista diktatúra évtizedeiben. Budapest, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Nemzeti Emlékezet Bizottsága, 2022 [2023]. 401–429.)
Akinek van fényképe az elkészült épületről, szívesen vesszük és betesszük a cikk képeihez!
