Húsz éve Sóskút büszkesége a Kokas-hegy oldalában alkotott, sóskúti fehér mészkövekből kirakott Szentkorona-ábrázolás. Bár nem épület, a kerek évforduló okán e jelkép históriája megér egy bő elbeszélést – a PAX-erdőcske történetéhez hasonlóan.
A községrész felülnézeti képe (google maps)
A község központjával éppen szemben található és jól látható egy meredek domboldal, a híd vonalához közel, a régi Zeleznyica felett. Így lényegében adta magát a lehetőség valamiféle reprezentatív üzenet elhelyezésére. Korábban – vagyis 2003 előtt –, általában az országgyűlési választások időszakában, már raktak ki itt kövekből egy hatalmas FIDESZ feliratot. (Mely esetében az is megtörtént, hogy egy szerelmes női névvé alakította át…)
Az ezredforduló utáni években azonban sok minden megváltozott, főleg politikai értelemben. Az akkori és a következő időszak közéleti küzdelmeinek bemutatása nem e blog célkitűzése, azonban a történtek megértéséhez fel kell vázolni a korabeli történések lényegét.
2002 áprilisában az országgyűlési választásokat a baloldali pártok (globalisták) nyerték meg, és ezt a polgármesteri és képviselőtestületi posztok megszerzése követte az őszi önkormányzati választásokon. A Sóskútat tizenkét évig irányító konzervatív polgármester szintén alulmaradt a megmérettetésen, és teljesen új önkormányzati képviselőtestület alakult. A politikai fordulat miatt csalódott, az országban és a községben lezajlott folyamatokat kedvezőtlennek ítélő helyiek ekkor aktivizálták magukat, és a közéleti vetélkedésnek egy szimbolikus jellegű, látványos és tartós eredménye is született: egy méretarányos, a maga nemében egyedi korona-ábrázolás.
A nemzeti összetartozás jelképe 2003-ban került ki a füves sóskúti domboldalba, augusztus 19-én, természetesen az augusztus 20-i nemzeti ünnep okán. Az ötlet Kurán Józsefé, a Jobb Sóskútért Közéleti Egyesület vezetőjéé. Most, húsz évvel később, a blog szerzőjének kérésére így emlékezett vissza az akkori elhatározásra: „A cél többek között az volt, hogy az ünnepen túlmenően megmutassuk, hogy ha egy csapat rendelkezik kreativitással, jó ötlettel és lelkesedéssel, akkor minden anyagi nélkül is képes látványosat és pozitívat alkotni, ami talán elnyeri a falu lakóinak tetszését.”
A munkát egy héten át szervezték, hiszen addig semelyikük nem csináltunk még ilyet. Kurán József sok fotót átnézett a koronáról, még egy három dimenziós, papírból kihajtogatható koronát is áttanulmányozott, és tervet készített el papíron, előre kirajzolva a különböző méter adatokat. A végrehajtás volt az igazi kihívás, de szerencsére sok segítő akadt. Kurán József szavai szerint „kb. 20-25 en raktuk ki, becslésünk szerint olyan 6000 követ mozgattunk meg, igaz ez úgy jött ki, hogy a végére már nagyon apró köveket is gyűjtöttünk, majdnem bajba kerültünk, hogy csak 90 %-ig jutunk a kirakással kőhiány miatt. Kb. reggel 8-tól kb. 14 óráig raktuk ki a Szentkoronát, közben két tagtársunk lent a faluban gulyást készített mindannyiunknak…” Kezdetben két hungarocell tábla (polisztirol lap) jelezte a Szentkorona alsó két csücskét, míg valaki a falu közepéről mobiltelefonon (ritkák voltak még!) jelezte vissza a hegyen lévőknek, hogy a táblák jól látható helyre kerültek. Most adjuk vissza a szót Kurán Józsefnek: „Utána előre elkészített citromsárga cövekeket ütöttem le a korona sok fontos pontjára, melyeket kötelekkel jelöltem ki az előre kiszámított méter és centiméter adatoknak megfelelően. A köveket hordó csoportok megkapták azokat a pontokat, ahová letehették a kupac köveket, hogy ne zavarjanak bele a kirakásba, a „kirakó" csoportok pedig rajzokat kaptak azokról a területekről, amelyeket ők raktak ki, láthatták, hogy a leütött cövekek mely pontjait határozzák meg a koronának, és hogy hogyan kell összekötni a különböző pontokat. Persze közben állandóan felügyelni kellett a munkát, örökösen kommunikálni, hogy mindenki tudja, hogy mit csinál, az a terület, amit ő rak ki, az hogyan illeszkedik az egészbe...”
Ám végül a 18 méter széles és 16 méter magas mű elkészült, és alkotói elégedetten fogyaszthatták el a jól megérdemelt bográcsgulyát. A kezdeményezésről a Magyar Televízió 1-es csatornája is beszámolt: Kurán Józseffel a regionális műsorok szerkesztősége készített riportot, és készített pár vágóképet.
A társadalmi elismerést az is jelzi, hogy nagyobb rongálás, erőszakos rombolás nem érte az ábrázolást. Az első évben fordult elő talán egy vagy két alkalommal, hogy kissé összedobálták a keresztet, de a kijavítás után már soha senki nem bántotta.
Utána néhány évig, november 4-i napokon (amikor a szovjet csapatok leverték az 1956-os forradalmat), késő délután 200-300 kismécsest helyeztek el a koronán. „Csodálatos látvány volt, ahogy világított az esti sötétségben, mintha lebegne a feketeségben a falu felett...”
Tehát a Szentkorona Sóskút ékessége maradt, azonban az időjárás, a természeti körülmények, és a növényzet burjánzása nem kímélte e kuriózumot.
2018-ben Paulik István vette végre a fáradtságot, csapatot szervezett, és gépi kaszával kitisztították az ábrázolás környezetét, összerakva és fehér mésszel lefújva újra láthatóvá varázsolták a koronát. (Megjegyzésre érdemes: e blog szerzőjének mondta az egyik résztvevő hölgy, hogy bár neki nincsenek nemzeti érzései, elment segíteni, hogy „változzon végre valami a faluban”.)
Ahogy mondani szokás: az idő múlik feltartóztathatatlanul. A növényzet időközben újra birtokba vette, befedte a köveket. A rendbehozatalra, alelnökük javaslatára, a Sóskút Szárnyai Motorosklub vállalkozott. 2023. június elején – ahogy egy közösségi oldalon maguk írták – „leporoltunk egy sok éve elkopott és elfeledett Sóskúti látképet. Magunk kedvéért a faluért és Trianon emlékére.”
(1920. június 4 – a trianoni békediktátum napja.)
Rendbetétel 2023-ban
(fényképek forrása: facebook (https://www.facebook.com/groups/1268400783261062/permalink/5660249097409520 Letöltés ideje: 2023. 07. 15.)
A rövid, de fényképekkel ellátott bejegyzés a klub saját közösségi oldalán jelentős, 182 tetszésnyilvánítást („lájk”) kapott, a Sóskúti Polgárok csoportban 260-at, és mindez szép eredménynek nevezhető.
Mivel a klubnak tagja egy jelenlegi önkormányzati képviselő, e blog szerzője írásban kereste meg a sóskúti motorosokat: nem érzik-e ellentmondásnak azt, hogy felújítják a sóskúti (nemzeti) ellenzék korábbi munkájának „termékét”? A klub válasza szerint egy jelentős magyar történelmi emléket, jelképet újítottak meg, ezért ellentmondást nem érzékelnek.
2023. augusztus 20-ával már húsz éve, hogy a Szentkorona nemcsak jelképesen, de fizikai valójával is Sóskút fölé magasodik. Vonalai néha fényesen, néha homályosabban ragyognak, de mindig vannak, akik újra fényessé teszik.
© Keresztes Csaba, 2023. augusztus 19.
Frissítés1 (2023. augusztus 22.):
A cikket - az eredeti forrás megadása nélkül - átvette a "Lelépő" c. portál: https://lelepo.hu/soskut-szent-korona/?fbclid=IwAR2zQAtISQ6MK0pKk-7gPYJc09lwQJzUANYZaTa026S5d72Pw6Cv7mcC2h4
(Letöltés ideje: 2023. 08.22.)
Frissítés2 (2023. szeptember 28.):
https://szentkoronaradio.com/blog/2023/09/28/szentkorona-a-hegyoldalon/
(Letöltés ideje: 2023. 09. 28.)
