Községünk a jelenleg is használt, bár időközben felújított és fedett előtérrel is kiegészített halottasházát 1949-ben építette fel. Nem kis tett volt ez akkoriban, a második világháborút követő ínséges időszakban. Míg korábban a halottakat csak a háznál ravatalozták fel, most már megnyílt a lehetőség egy erre a célra emelt épület igénybevételére.
Azonban a két ravatalozó helyiséggel, egy várószobával, egy boncteremmel és szintén egy orvosi szobával rendelkező épületet közel egy évig nem sikerült használatba venni: az illetékes hatóságok az előírt felszerelés hiánya miatt nem adták ki az engedélyt.
A hiányzó felszerelés lényegében a szükséges berendezést jelentette, az ülőpadokat és székeket, ravatalozó helyiségenként két-két gyertyatartót és egy-egy kisasztalt, valamint magát a speciálisan kialakított ravatalokat (tumbákat).
Két helyi asztalos – Pecsenka Sándor és Ulehla Endre – készítette el végül és bocsátotta rendelkezésre a szükséges berendezési tárgyakat. Megjegyzésre érdemes, hogy az egyik asztalos az egyik helyiség, a másik asztalos a másik helyiség teljes felszerelését biztosította.
A község vezetése 1950 májusában tájékoztatta a hatóságokat a követelmények teljesítéséről, valamint elkészítette és beküldte a közravatalozási eljárás szabályrendeletét is. Ezzel elhárult a (közegészségügyi előírásokból fakadó) akadály az épület megnyitása előtt. (Egyébként az is érdekelte a hatóságokat, hogy a temetőőrnek van-e lakása az épületben, és a gondnoki feladatokat ellátja-e. Az első kérdésre nemleges volt a válasz, a másodikra igennel feleltek.)
A hivatalos engedély birtokában a Ravatalozó (Halottasház) 1950 június végén állhatott a közösség szolgálatába.
(MNL OL, XIX-C-1-e-3104-22-1950.)
© Keresztes Csaba, 2023. 05. 24.
A halottasház alaprajza
